Arról volt szó, hogy hamarosan elhagyhatom a szteroidot. 

Arról volt szó, hogy megint normálisan fogok lélegezni. 

Arról volt szó, hogy megint normálisan fogok kinézni. 

MEG VOLT ÍGÉRVE. 

Ehhez képest alig néhány nappal a legutóbbi jó hírek (és a flegma telefon, de mit számított ez akkor) után, megint jön. Vasaló a mellkason. Fulladás. 

Igazából attól ijedek meg, hogy milyen rezignáltan veszem tudomásul. Nézzük a gyakorlati teendőket, melyik orvost hívjuk fel először? Valószínűleg ebbe kapaszkodom, hogy ne őrüljek meg. Egyet tudok biztosan, hogy B nem tudhatja meg. Még nem. 

Aztán kicsit bepánikolok mégis, mert rájövök, hogy PA-t kell először felhívnom, márpedig ez akkor ez a "naugyeénmegmondtam" hívás lesz, akár kimondja szó szerint, akár nem. De meggyőzöm magam, hogy akkor sem döntöttem volna másképp, kellett egy esélyt adni ennek a megoldásnak, és hogy hiába mondta meg, úgyis segítenie kell a továbbiakban is. 

Nyilván most sem tud mást mondani, mint akkor, de januárig kapok haladékot. Addig mehet a jól bevált drogom, kicsit nagyobb adagban. 

Aztán felhívom SzK-t, sajnos ő sem lepődik meg, tenni meg most tényleg nincs mit, legalábbis újévig. Rá kell pihenni: engem a rohadt Medrol biztos átvisz az újévbe, nekik meg hátha a pihenéstől lesz valami jó ötletük. 

Ami a családomat illeti, nem hiszem, hogy B el tud viselni még egy csapást, különösen amellett, ami ma érte őt, és ami az elmúlt 8 év munkáját veszélyezteti. 

Küzdenem kéne az életemért, ehelyett halálos fegyelmezettséggel azt próbálom megsaccolni, vajon hány éves koráig láthatom a fiamat felnőni. És megint a szokásos: nem is a meghalástól rettegek, mert tudom, hogy milyen sokáig életben lehet tartani manapság valakit mindenféle módszerekkel. Na de az milyen már, feküdni egy kórházi ágyban csövekkel, és elvárni a családtól, hogy heti egy délutánban zanzásítva adják már elő az életüket. Nincs semmi, ami ennél jobban megrémiszt. 

És bár nagyon kedves a sok barát, aki azt mondogatja, hogy minden rendben lesz, az orvosoktól sajnos egytől sem hallani hasonlót. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.